Mit jelent nekem a szemöldöktetoválás? Hogyan is kezdődött nálam ez az egész?
Akik esetleg jártak nálam régebben sminkoktatáson, azok halhatták tőlem azt a mondatot, hogy soha nem tetoválnék Túl nagy felelősség, nem mernék valaki arcán maradandót alkotni. Mindig megdöbbentem egy-egy sminkes tanulómon, aki kozmetikus, és tetovál, hogy jézusom, hogy meri, milyen bátor. Aztán ahogy teltek az évek, és a sminkoktatás kezdett picit monotonná válni, azt éreztem, kell valami új inger a munkámba. Szerettem volna valami picit mást, a szépségszakmán belül, kevesebb sminkes csoportot, hogy új lendületet kapjak. A sminket semmiképpen nem szerettem volna abbahagyni, hisz örök szerelem, csak picit visszább venni, újra balanszba kerülni, és nem robotolni. Más, ha az ember muszájból csinálja amit szeret, vagy tényleg lelkes tud maradni. Én az utóbbit szerettem volna, és ehhez kellett nekem egy kis újdonság.
A szemöldökök mindig is központi szerepet töltöttek be sminkjeimben is. Szerettem elbíbelődni vele, hisz egy jó szemöldök megadja a szem és az arc keretét. Fél siker Mindig adott formából próbáltam a maximumot kihozni, de porokkal, krémekkel, ceruzával rajzolva, azért meg van kötve a kezem, mit tudok tenni. Egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, mi lenne, ha tetoválnék. Hisz, ha kozmetikusoknak megy, akkor talán nekem sminkes szakemberként sem kellene félnem tőle. (Itt megjegyezném, hogy van kozmetikus végzettségem a sminkes szakma hivatalos bonyolítása miatt már több mint 10 éve, ezt sokan nem tudják, hisz nem dolgoztam soha benne, csak elvégeztem a képzést, hogy mindent hivatalosan tudjak csinálni. A tetoválás elvégzése így nem volt akadály) Végül egy elég húzós sminktanfolyamos év után eldöntöttem, belevágok. Beiratkoztam első körben egy microblading szálas és microshading púderes manuális kézi tanfolyamra. Azért választottam ezt, mert viszonylag kedvező áron lehet elindulni ezzel a technikával, és kíváncsi voltam, egyáltalán tetszik e, megszeretem e, szeretnék e tényleg ezzel foglalkozni. Mert ha mégsem érzem az én utamnak, drága mulatság lett volna egy több millió forintos gép és tanfolyam kifizetése. A szálas technika nem lett szerelem, nem is csinálom azóta sem. Viszont a púderes tetoválások azonnal magukkal ragadtak. A technika is, a kivitelezés, és a végeredmény is.
Ahogy már előre is éreztem, tudtam, a sminktetoválás nem egy könnyű szakma Főleg az olyan habitusú embereknek, mint én, akik nagy elvárással vannak magukkal szemben, és kedvelik az állandóságot, a biztonságot, a nyugalmat. No, ez mind hiányzik ebből a szakmából Itt soha nincs megnyugvás, semmi nem állandó, és nem kiszámítható 🙂 Az első tetoválást oktató jelenléte nélkül elkészíteni igen nagy izgalom volt. Akkor nagyon büszke voltam rá, de a korrekción hamar kiderült, hogy nem sok minden maradt a bőrben 😀 20-25 nagyon kedves és áldozatos ismerősöm feküdt be a kezem alá ingyen, mielőtt vendéget vállaltam volna. Tapasztalatot, pici rutint szerettem volna, mielőtt élesben klienseket fogadok. Volt is kihívás bőven. Teljesen eltűnt szemöldök, más színű, mint amire számítottunk stb. Szerencsére formát soha nem rontottam el, és túl sötét vagy merev sem lett egyik sem 🙂
Mivel megszerettem a tetoválást, elvégeztem a gépi tanfolyamot is, amivel még szebb munkákat tudtam készíteni. Még porosabbat, még természetesebbet. Kihívások mindig vannak, és lesznek is. Minden vendég más, minden bőrtípus más, minden immunrendszer más. Ahogy egyre többet tetovál az ember, egyre több tapasztalást szerez. Lesz tetoválás ami jobban kikopik, lesz ami kevésbé gyógyul szépen, lesz ami máshogy gyógyul, mint ahogy kellene. És ezeket kell tudni elfogadni, és ezeket nehéz nem magunkra venni 🙂 Lesz vendég, ahol máshogy alakulnak a dolgok a megszokottnál, és a miértet csak találgatni lehet, tudni nem. Ez a szakma hatalmas felelősség,sokszor nagy stressz, kihívás. Maradandót alkotni valakinek az arcán, az sokszor ijesztő. De a másik oldal annyival többet ad, hogy ezeket a félelmeket az ember félreteszi, mert egy boldog elégedett vendég, mindent elfeledtet velünk. Ahogy megváltozik az arc egy jól eltalált formától, úgy változik a vendég személyisége is már azonnal, érezhetően válik magabiztosabbá. Minden munkám során arra törekszem, hogy a lehető legjobb tudásom szerint készítsem el nektek a formát és a technikai kivitelezést. Hogy ne legyen nagyon merev, ne legyen sötét, szép legyen gyógyultan. Nehezen hagyom abba a munkát, úgy érzem sosincs kész 🙂
Ebben a szakmában is mindig van hova fejlődni, mindig lehet újat tanulni, mindig lehet még jobbnak lenni. És én is erre fogok a továbbiakban is törekedni.
Köszönöm, ha elolvastál. És köszönöm minden vendégemnek és leendő vendégemnek a bizalmat, hogy az én kezem által szeretnének szépülni. Megtisztelő.
